|
|
|
*A fogadó ajtaja kitárult. A lopakodó szél meglengeti a fákják és gyertyák lánját. Csodálatos árnyáték veszi kezdetét. A fogadó vendégeinek árnyékai táncraperdülnek egymással. A székek és asztalok is életre kelnek és önállósítják magukat. Majd a fogadó ajtaja nagy nyikorogva bezárul és az árnyak visszkerülnek a helyükre. Egy zömök törp lép be rajta. Telejsen kék ruhája és egy fegyelmet parancsoló csatabárd van hátára erősítve. Zord hideg szemeivel végigpásztázza a bennt lévőket és amelyik éppen őt figyeli annak oda is biccent. Tekintete végül a pult mögött álló szemrevaló teremtésen állapodott meg. Amikor a nő megpillantotta egyből tudta (az előző esetből), hogy jöhet a disznó, viszont a sör mennyiségében nem volt biztos. Thangor arcára kiülő kaján vigyor jelezte, hogy ma nem csak egy sör fog lecsúszni. ~ Na térjünk a tettek mezejére...~gondolta magában. Hosszú léptekkel (persze annyira hosszú léptekkel amennyire egy törptől kitelik) elindult a pult felé. Valamit motozott a zsebében aztán amikor a bárpulthoz ért kihajította rá egy tarisznyányi aranyat. - Jónapot! - mondta bár azt meg kell jegyeznem, hogy udvarisságnak elég híjján van, de már azt is udvarias gesztusnak vehetjük hogy köszönt. - Egy teljes disznó lesz! - Jónapot! Hm... egy disznó értem... máris hozom - a hölgy hangja nem a meglepettségtől akadozott csak feljegyezte magának, tudniillik még ezer meg ezer rendelés vár, és valjuk be Thangor egyáltalán nem törzsvendég. - Esetleg még valamivel szolgálhatok? Italt? - Igen, igen! Itasson addig amíg a szemeim nem kancsalítanak és a mozgásom nem lesz "szögletes"! - Rendben! ~ Elég furcsa kérés de ahogy gondolja az ő pénze...~ elmélkedett a csaposhölgy. Lecsapolt öt sört és hátrament a konyhára. A sültdisznó fenséges illata járta be a fogadót, nemegy bent lévőnek megeredt a nyála. Thangor szemei kerekre nyíltak mikor meglátta a szakácsok remekművét. Finoman ropogósan pirosrasült, gözölgő malacpecsenye, a szalonnái már annyira átsültek hogy egy csepp zsír sem volt rajtuk, szép, formás-méretes karaja szinte a látványával is jollakatta az embert. De nem egy törpöt; járja egy mese miszerint a törp gyomor feneketlen gyomor, persze ez badarság de azért van valami igazságalapja. Törpuram hozzá is látott. Nem siette el egy ilyen remekművet vétek lenne behabzsolni. A jól átsütött hús csakúgy omlott a csontról és az íze átjárta a szájat. A falat ahogy elindult a gyomor felé szinte még a nyelőcsőben is árasztotta kellemes fűszeres zamatát. Az éles fogak minden csontról szép megfontolt harapások szabdalták le a húst és hogy egy mikronnyi se maradjon rajtuk a fürge nyelvek szépen megtisztogatták. Miután a disznó utolsó megmaradt része is a gyomorba került szolíd, halk de annál inkább erőteljes röffenés jelezte, hogy a malac testig lelkig a túlvilágra került. Ilyen csodás lakoma után Thangor igencsak telítettnek tűnt, de elégedettnek is. Előkapta pipáját a szütyőjéből és a legközelebb lévő gyertyából meggyújtotta. Apró füstpamacsok szálltak fel és a beszűrődő fénnyel vígan játszadozni keztek. - Hm... fenséges lakoma volt de most kezdődjön az: Ivás! Megragadta a korsót és együltő helyében megitta. A gyenge szesz egyenlőre meg se kottyant a törpnek aki edzett vedelőmester hírében állt. Jött a következő korsó majd így folytódott a tizenkettedikig. Aztán... ~ Mennyi idő telt el amióta iszok? Hey öreg harcos csak nem kezdesz elpuhulni? ~ való igaz. Furcsa bizsergető érzés járta át a testét a fejétől a lábujjáig (igaz nem nagy távolság de így gyorsabban járja át a testet a szesz). A fülében halk morajlás zengett és a feje minha buborék lenné és meglehetősen instabil volt a világ körülötte. Szemei cikáztak akár egy szitakötő és kissé elhomályosodott a látása, mindezek mellett szines pacsmagok táncoltak a szeme előtt. Nem vitás lerészegedett. De nagyon régen nem volt részeg és ezzel próbálta magyarázni "gyenge" teljesítményét. ~ Még kezdő ivóként is minimum tizenhárom sör kellett ahhoz hogy berúgj! Szedd már össze magad legutóbb amikor a tündével... mi is volt a neve... áh, ugyse fog eszembe jutni, a lényeg akkor majdnem harminc sört bevedeltél és egy enyhe másnapossággal megúsztad! Pontosabban huszonnyolc korsó sör! Ez nagyon gyenge teljesítmény legalább szépíts! Na! Még egy belédfér! ~ viszhangoztak benne elégedetlenségének szavai. - Még... egy korsót!... hicc! - már csuklik is ez nagyon megalázóan hatott rá. Kegyelemből gyorsan lehörpintette a sört és a pultra csusztatott még tíz aranyat. -Rá-szolgáltál! V-viszlát! - mondta aztán lepattant a székéről. Csöppet meginbolygott, de nem tudta eldönteni most tényleg megszédült vagy csak a szemei játszadoznak vele. A talaj kissé hullámzott és az ajtót sem tudta biztosan behatárolni. Felemelte a kezét egyenes irányba és megpróbálta követni. A bentiek már várták mikor tér ki attól a vonaltól de várhatták, ám az a pillanat nem jött el, olyan egyenesen (igaz megfontolt és kimért léptekkel) haladt, hogy a fogadóba feszült csend kuszott be. Aztán a kilincs recsegése jelezte Thangornak hogy számításai pontosak voltak. Az ajtó nyikorogva kinyílt a fákják megremegtek... A fogadó hangulata visszatért az eredeti kerékvágásba de ekkorra az ittas törpe már a részegek álmát aludta.
Volfram · Sat Dec 13, 2008 @ 06:24pm · 0 Comments |
|
|
|
|
|